Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wágner B. György

 

Cájenfingsöny

 

(A Hold tragédiája)

 


- Ápaum, én álmegyek! Nem akarom élátem végéig a Holdat túrnyi! 
- Áztaun hova menné, te te gyárek?! 
- Mit tom én. Csak ál! 
- Az. Ál. Tunni meg nem, hogy hova. Dá én már nem csodállom ázt se. Kétszer buktá holdrajzbú. 
- Akkor se bírom tovább. Megfojt áz a... áz a... holdhozragaccság! 
- Pádig az idén szép tármés lesz holdieperbű, meglásd, a holdimogyoróbokrokon is sok rügy láládzik... 
- Aj már, minden évben ázt hallom, oszt mégse lesz semmi. Tudom, hogy jó zsíros hold áz, tudom, hogy milyán náhéz vót a holdosztás álőtt még a holdasúr idájén, robotúnyi, gürcűnyi a más holdján, mindétig a másén, meg amikor tüntátett, hogy holdat vissza nem ad! Ne kázgyá megin! 
- Dájszen szép lesz a tármés, még soha ily... 
- Azt álviszi az ágész hasznot a holdadó. Ázerszer montam magának, ápaum, másba kázgyünk. Kiárúhatnánk az ágészát virágholdnak csárápákbán. De nem! Csak a makaccság! 
- ...azt...mégis...márrá menné...? 
- Hát... tán...biz...tán a tengerhő! Ja! 
- A Holdközihő? 
- Mimáshó! Egyálőrá. Sok ott a jáuny, nappal feredőznek, ástá meg... csak sétállanak a fonó álőtt, fönn ragyog a táliföld... istánem... néznék közülük magamnak. Nősűnék mán, ápaum. 
- Egyádül? 
- Dáhogy. Tanákszok holnap a Pátivál. Megpádzem nékijje, gyűjjék ő is. 
- Mellik Páti? 
- Hát a holdim. Ott szülátett ő is Mátyásholdon. 
- Szóva... ámígyen. 
- Ilyáténképp. 
- Csakhogy... mibű utazná, te gyárek? 
- Ad a Páti. Az ő holdbirtokukon báütött a szerencsá: holdgázt tanáltak. 
- Ej, ha álmész, én csak eggyát mondok: a hugodra íratom az ágész holdat! 
- Megtenné?! 
- Meg ám! 
- Képes vóna?! 
- Képes! 
- Hát csak tegyá. 8 hold hold nem a világ.Meg áztaun... nincs is hugom. 
- Dá ha lesz! 
- Ujbó nősül, ápaum? 
- Ha ujbú, ujbú. Én dógom. Ám még nem késő gondúkonnod. Válassz, mi akarsz te lennyi: gazda vagy holdonfutó? Náked itt meglenná mindened. Itt a hold... 
- Nákem nem kő a holdja! Ércsá má meg! Akinák ászá van, megy innét álfálá mind. A Fődrá. Ott nem kő térdig uránganyéba járni, nem kő se cájgszkafander, se ájerputtony. 
- Dá itt a ház is... 
- Naiszen, büszká lehát rá. Mindenhun két-három ámálátesák épűnek, már csak nékünk van holdszintes. 
- A nagyapáud még a csupasz holdon hált... 
- Tudom, elegát máséltá. Nem maradok, mennem kő, na. Érzem. 
- Mit érző te?! 
- Olyan... olyan... árőket. Igen. Holdontúli árőket... 
- Megkárgűté, látom mán. Az a sok marha cájenfingsöny! Így a holdonkívüli cívisek, úgy a holdonkívüli értálmás lények. Hát, lehet, hogy ott vannak, dá itt nincsánák! Ázek a könyvák is... Julis Várná... 
- Zsül. 
- Még mongyá disznókat is, aszt pofánváglak, ne busulj! 
- Megyek ápaum, magával nem lehát. Indul a holdalatti. 
- Hát csak áriggy! De idá vissza ne márészkeggyél... 
- Ápaum! Jaj! Rosszú van?!

	És a fiút nem vitte el a holdalatti. Egyedül élte le életét
a talpalatnyi holdon, a döngöltholdpadlós öreg házban. Nem nősült
meg soha, és őt már nem volt aki elholdalja. Holdi maradványait a
holdigiliszták adták vissza a holdanyának.

	A holdat pedig nem művelték tovább. Mi már csak ilyennek ismerjük.
	És ismervén magunkat...

Epilóg

	(A szóváltás a száz év múlva uralkodó mangrosz (magyar-angol-orosz)
kellemes keverék nyelven folyik. Az érthetőbbség kedvéért előbb mai 
magyarban közöljük.)


- Fiam, én elmegyek! (Máj szün, jááj gottyi!) Nem túrom tovább a holdat életem végéig! (Don turevájuccá dö lunyecska till moj zsiznyend! Kakój vikkend éta, he?!) 
- De apám! (Bat fatyec!) Szép lesz végre a termés... (Et long lasztocska vill bugy bjuti urazsaj...) 
- Akkor örülj neki. (Tagda heppijevaj.) Mindig ezt hallom, aztán meg csak a ráfizetés. (Olvöz szlusú diz, patom deficit.) Nem kellett volna megvenni ezt a hobbitelket. (Nídnt hev kupittyed diz hobbicskuju acre.) 
- Jó háztáji hold ez. (Ic harósij hauzjajsztvo mún.) Megtermelhetjük rajta a... (Ken bi prájizvagyittgyeno dö...) 
- Csak termeld, nekem elegem van. (Tolka proggyusz, for minnyá ináf jeszty.) 
- Apám! Én magára írattam a felét, és ez a hála?! (Fatyec! Jááj writyíl palavinu ontu vü, and eto thankszláva?!) 
- Rám írattad, igaz, mert neked már nem lehetett több holdad a tanácsrendelet miatt. (Writyíl, trú, no onli stobü tyibé nyekenbí mór izza kanszilszavet ukaz.) Elegem van a harácsolásodból, a holdéhségedből, mindig többet kaparni magadnak... ez nekem nem hobbi. (Hvátyit iz jor akjumuléjsön, lunyecskahunger, kaparevattoszty... diz mnye no gobby.) Na, megyek, mert lekésem a telkesjáratot. (Nu, gojdu, kóuz budu léjt acretroli.) A részem meg írasd a húgodra! (Maj csaszty vrityíjj na szisztyer!) 
- De hogyan, ha nincs?! (Bat kak if nincs?!) 
- Hátha lesz. (Backjeszli buggy.) 
- Újból nősül, apám? (Pervüjmór taaa-taa-tatamn fatyec?) 
- Ha újból, újból. Na. (If vanszraz, jisomór. Well.) 
- Látom, megkergült. (Jááj szí, kréjzoval.) Az a sok marha szexlap. (Maccs karóva szextranyica.) Már a kapát se bírja, de ahhoz volna esze. (Uzsé kapa tú hard, bat fubatty juhé?! Vud bütty szensz?) 
- Nem ész kell ahhoz, fiam. (Nyet szensz núszna tu det.) 
- Apám, ha most elmegy... (Fatyec, jeszli gosol...) 
- Most is, és remélem, AKKOR is... (Nau tózse and hóp, TAGDA ejakuláju ez well...)

	Hogy mi ebből a magyar? Nos: az ejha, a nincs, a kapa meg
a viszonyok. Ezeket sikerült átmentenünk a mangrosz korba.


                                                Begépelte: Tolvay és Tsa.

 

Vissza a főoldalra...